Bejczi Gábor : A TT méretarány rövid története

1946-ban egy USA-beli cég elkezdett modellvasúti termékeket készíteni 1:120 méretarányban (Ez az S építési nagyságnak kb. fele). Az új modellvasútnak el kellett férnie egy asztallapon és ezért kapta a találó "Table Top (Asztallap)" nevet.

Nagy-Britanniában is volt (legalább) egy gyártó, a Triang amelyről sajnos kevés információval rendelkezem.

Az 1950-es Nürnbergi Játékvásáron a Rokal cég, amely addig csak az autók területén volt ismert, meglepte a közönséget az első német TT-termékekkel. Bár az egyszerű kivitelezésű modellek nem mindíg feleltek meg az 1:120 méretaránynak, mégis hamar talált magának barátokat, hiszen a háború utáni lakáshelyzet a kisebb méretarányoknak kedvezett.
Azonban a TT nem született szerencsés csillagzat alatt: a cégen belüli problémák, a szerencsétlen marketing és a cégvezető halála miatt a hetvenes évek elején a TT-termékeknek nagyszériában történő nyugati előállításának befellegzett. A céget a Röwa cég vásárolta meg, amely a Rokal-programot nem folytatta, de a formákat megtartotta. Nyugaton csak kisszériás gyártók maradtak, mint pl. Dr. Kunze, Krüger, Kroner, Beckmann. Ezek száma az utóbbi években örvendetesen gyarapodott.

Az NDK-ban 1958-ban a Zeuke&Wegwerth cég kezdte el az első, saját fejlesztésű TT-modellek gyártását. A céget később államosították és VEB Berliner TT-Bahnen néven, mint a TT építési nagyság egyedüli nagyobb gyártója, képviselte ezt a méltatlanul elhanyagolt építési nagyságot. Sajnos a versenytárs-nélküliség nem tett jót a minőségnek, hiszen több olyan modell is van, amely a kezdetek óta csekély változtatásokkal a termékpalettán található, de az akkor korszerűnek számító kidolgozás mára túlhaladottá vált.
Óvatos becslések szerint a 80-as évek végén az NDK-beli modellvasutasok 40%-a ebben a méretben "utazott". Valószínűsíthető, hogy a volt Keleti-tömb több országában is tekintélyes számban voltak találhatók TT-barátok.

A német újraegyesítés után kérdéses volt, hogy megmarad-e az utolsó gyártó. Az egyesülés utáni vezetés a céget a csőd szélére sodorta. Sokan ezekben a kétségekkel teli években elfordultak a H0 vagy az N felé, de voltak olyanok is, akik nem adták fel és kitartottak. Nekik volt igazuk. A BTTB-t a Pilz és a MaTTra tulajdonosa, Tillig úr vette meg és most az ő nevével fémjelzett cég a régi-új gyártó. A termékskálát alaposan megritkították és részben átdolgozták. Egyes új és átdolgozott modeljeikben pl. már digitális dekóder beépítésére is van lehetőség.

A nyugati cégek közül az N-es berkekben jól ismert Arnold cég indította be a gyártást egy mozdonymodellel. (Sajnos az Arnold cég sem teljesen egészséges gazdasági téren...)
Ezenkívül 1994 környékén az osztrák ROCO cég is kacérkodott a TT-modellek gyártásával. Sőt még a katalógusukba is felvették. Ezek a modellek a régi Rokal modellek átdolgozott kiadásai lettek volna, hiszen ezek a formák a Röwa-tól kerültek a ROCO-hoz. És 1998-ban megtörtént a csoda: a Nürnbergi Játékvásáron a ROCO bemutatta a BR 232 sorozatú dízelmozdonyt, ami teljesen új konstrukció, valamint néhány tehervagon prototípusát. Ezek közül néhány már ki is került az üzletekbe 1999-ben.

Jelenleg vannak gyártók Németországban, Hollandiában, Csehországban, Oroszországban, Lengyelországban, Svájcban és Magyarországon. Továbbá egyes hírek szerint az USA-ban is.